Aki beutazza Horvátországot, keleten Osijektől (Eszéktől) kiindulva, északon Zagorjéban Varazdinon (Varasdon), nyugaton Umagon, délen Dubrovnikon át, több mint 1400 km-t hagy maga mögött. Az a benyomása, hogy egy óriási országban jár, holott Horvátország területe valójában csak 56 538 km2. Egy pillantás a térképre, és az ellentmondás máris megoldódik: az ország alakja egy keskeny és nyújtott formájú patkóra emlékeztet. Ennek következtében nincs olyan falu vagy város, amelyik légvonalban 95 km-nél messzebb esne az államhatártól. Horvátország Szlovéniával, Magyarországgal, Szerbiával és Montenegróval határos, és a „patkó” belseje körbefogja Bosznia-Hercegovina Köztársaságot. Ehhez jön a csaknem 1800 km hosszú, erősen tagolt parti sáv az Adria mentén. A partok előtt 1185 kisebb-nagyobb szigetet találunk, közülük mindössze 66 lakott, a szigetek összesített parthossza 4000 km. Az ország földrajzilag három teljesen eltérő területre osztható: a Pannon régió (Szlavónia – ahol alföldet és dombvidéket egyaránt találunk), a Hegyvidék (a Dinári-hegység, a Velebit, a Gorski Kotar és a Kapela hegység), valamint az Adria-part.

Horvátország domborzatának jellegét elsősorban a Dinári-hegységrendszer hármas tagozódású fiatal láncai határozzák meg. Fő csapása a tengerparttal párhuzamos ÉNY-DK-i irány, a vonulatok a szárazföld belsejétől a part felé egyre fiatalodnak, ezért más és más felszíni formák jellemzik őket. A Dráva-Száva síkvidékét néhány alacsony röghegység színezi. A parttal párhuzamos láncok az Isztriánál kezdődnek: a Cicarija, a Sneznik, majd a délre forduló Velebit. A koruktól és alkotó kőzeteik minőségétől függően erősen tagolt a felszín. A belső vonulatokat széles, erdős hátak jellemzik. A középső láncok magas mészkő gerincei tál alakú poljékat ölelnek körül. A karsztos formák mellé a 2000 m fölötti régiókban glaciális képződmények is társulnak. A fiatal külső övezet még mindig mozgásban van, ezt gyakori rengések is jelzik. Meredeken leszakadó mészkőfalait mély szurdokvölgyek tagolják. Barlangrendszerek, búvópatakok, lépcsős vízesések, festői öblök jellemzik a Dinaridákat, a „karsztok karsztját”.

Horvátország tengerpartba a világ egyik legjobban tagolt partvonala. A karsztos sziklák nyújtják a szirtek, szigetek, zátonyok változatos sokaságát. Előtt az országban körülbelül 30 tó van. Közülük a legnagyobbak a Vransko jezero Zadartól délre, melynek felülete több mint 30 km2, és a Perucko-tó, Splittől északra, ahol egy gát segítségével a Cetina vizét 13 km2-es tófelületté duzzasztották. A legismertebbek mégis a sokkal kisebb Plitvicei-tavak a hasonló nevű nemzeti parkban. Az UNESCO által a Világörökség részének nyilvánított 16 tavat számos, helyenként látványos vízesés köti össze. Említésre méltó még a Vrana-tó (Viansko jezero) Cres szigetén, melynek legmélyebb pontja messze a tenger szintje alatt fekszik, valamint a mély sziklakatlanban csillogó Modro és Crveno jezero Imortski közelében.

A hegyvidéken és a horvát Pannon síkságon számos folyót találunk. Északon a Dráva több mint 500 km-en át hömpölyög, tekintélyes részét jelenti a horvát-magyar határnak, mielőtt Eszéktől keletre a Dunába torkollik. A Száva Szlovénia felől érkezve 562 km-t tesz meg az országban, mielőtt Belgrádnál ugyancsak a Dunába ömlene. A Kupa 190 km, és Sisaknál éri el a Szávát. A hegyvidék vizeinek többsége a Kupa folyóba ömlik. A Duna, amely az előbbiek teljes vízmennyiségét a Fekete-tengerbe viszi, északkeleten 188 km-es határt alkot a szerbiai Vojvodina (Vajdaság) felé.

A tengerparti részeken csak kevés és többnyire kisebb folyó található, a Mirna, a Zrmanja, a Krka és a Cetina. Csupán a Hercegovina felől érkező Neretva az, amely, mielőtt az Adriába ömlene, az utolsó kilométereken már hajózásra is alkalmas.

További utazási ajánlatok
Velence látnivalók
Dortmund
Lago Maggiore
Ayia Napa Ciprus
Edinburgh reptéri transzfer